Magyarország közlekedési infrastruktúrája kettős arculatot mutat: egyrészt kiemelkedő minőségű gyorsforgalmi utak hálózzák be az országot, másrészt a vasúti szolgáltatások leromlottak, a városi és elővárosi rendszerek pedig egy évtizede stagnálnak. Budapest és agglomerációja lemarad Bécs, Prága vagy akár Bukarest mögött, miközben a kormányzati beruházási tervek gyakran hiányos szakmai alapossággal készülnek, például a Mohácsnál tervezett Duna-híd, amely Európa legkihasználatlanabb hídjaként funkcionálhat.

Ezzel szemben egy alulról szerveződő szakmai kezdeményezés, a Közlekedési Minimum most radikális reformjavaslatot tett közzé. A dokumentum célja, hogy a közlekedéspolitikai döntéshozatalt transzparens, adatalapú és széleskörűen megvitatott folyamattá alakítsa. Központi célok közé sorolja a közúti balesetek számának tíz év alatt történő megfelezését, valamint a forráselosztás hatékonyságának növelését.

A javaslat hangsúlyozza a kis költségű, nagy hatású intézkedések fontosságát: például a gyalogosátkelők bővítését, a körforgalmak építését vagy a városi parkolási díjak bevezetését. Kritizálja a túlcentralizált rendszert, amely helyi problémák megoldását nehezíti, miközben fenntarthatatlan, autóközpontú városfejlesztést eredményez. A dokumentum a most formálódó új közlekedéspolitikai irányítás számára is fontos viszonyítási pont lehet.