Kínában az elektromos autók egyre inkább olyan fogyasztási cikkek, amelyeket néhány év után eldobnak, hasonlóan az okostelefonokhoz. A gyors technológiai fejlődés és a vásárlói igények miatt a járművek többsége három év után elavultnak számít, és sokat közülük még használható állapotban roncsolják le. Ez alapjaiban veszélyezteti a fenntartható mobilitás ígéretét, mivel az akkumulátorok gyártása és az autók rövid élettartama jelentős környezeti terhet jelent.

A kínai gyártók üzleti modellje a gyors cserére épül, és nem biztosítanak hosszú távú szervíztámogatást vagy pótalkatrészeket. Ez nyugati piacokon, különösen Európában problémát jelenthet, ahol az autók átlagos élettartama meghaladja a tíz évet. Aki kínai elektromos autót választ, az kockáztatja, hogy járműve néhány év múlva javíthatatlanná és értéktelenné válik.

Az Európai Unió újrahasznosítási irányelvei pedig akaratlanul is támogathatják ezt a tendenciát, ha a még javítható használt autók piacról való eltűnésével olcsó, rövid életű kínai modellek irányába terelik a kispénzű vásárlókat. Ez alapvető ellentmondásban áll az EU fenntarthatósági céljaival és a javításhoz való joggal.