Daniel Gabriel Fahrenheit, aki 1686-ban született Danzigban, nem hivatásos fizikusként, hanem műszerkészítőként alakította át a hőmérés világát. Miután szülei fiatalon meghaltak, Hollandiában telepedett le, ahol az üvegmegmunkálás és a precíziós műszerek iránti szenvedélye kibontakozott. A korabeli hőmérők megbízhatatlanok voltak, és a skálák nem voltak összehasonlíthatók, így nagy szükség volt egy egységes rendszerre.

Fahrenheit 1714-ben mutatta be forradalmi higanyos hőmérőjét, amely két azonos eredményt mutatott – ezzel új szintre emelte a mérési pontosságot. Skáláját kezdetben saját testhőmérsékletére és a leghidegebb mért értékre alapozta, de később a víz fagyás- és forráspontját tette alappontokká, 32 és 212 fok között 180 egységre osztva a skálát – ez a szám könnyű számításokat tett lehetővé.

Bár ma a világ legtöbb országában a Celsius-skálát használják, az Egyesült Államokban és néhány karibi államban még mindig a Fahrenheit-rendszer a hivatalos. A tudományos közösség a Kelvin-skálát részesíti előnyben, de Fahrenheit munkássága alapvetően hozzájárult a fizika, a kémia és az orvostudomány fejlődéséhez. 1724-ben a Royal Society tagjává választották, elismerve forradalmi hozzájárulását a tudományhoz.