A Tejútrendszer méretének pontos meghatározása évtizedek óta kihívást jelentett a csillagászok számára, mivel a galaxisnak nincs éles határa – fokozatosan olvad bele a kozmoszba. Most egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal sikerrel azonosította azt a távolságot, ahol a csillagok keletkezése drasztikusan lelassul. A határ körülbelül 40 ezer fényévre húzódik a galaktikus központtól, és ezt a határt a csillagok életkorának U-alakú eloszlása jelezi. A beljebb található csillagok fiatalabbak a központtól távolodva, de egy bizonyos pont után a mintázat megfordul, és idősebb csillagok jelennek meg, ami a csillagtermelés visszaesését jelzi. A felfedezés a galaxis 'belülről kifelé' növekedésének modelljét erősíti meg. A határon túli csillagok létezése a radiális migráció következménye: a spirálkarok által keltett hullámok lassan kifelé sodorják a csillagokat születési helyükről. A kutatás során több mint százezer óriáscsillag adatait elemezték a Gaia műhold és földi spektroszkópiai programok segítségével, majd számítógépes szimulációkkal erősítették meg az U-alakú mintázat jelentőségét. A csillagkeletkezés leállásának pontos oka még nem tisztázott, de feltételezések szerint a galaxis központi rúdja vagy a külső korong torzulása is szerepet játszhat. A jövőbeni kutatások pontosabb képet adhatnak a Tejútrendszer valódi pereméről.