Az emberi evolúció egyik rejtélye, hogy miért domináns a jobbkezesség 90 százalékunknál, miközben más főemlősöknél nincs ilyen erős oldalirányultság. Az Oxfordi Egyetem kutatása szerint két tényező játszott döntő szerepet: az agytérfogat növekedése és a testfelépítés változása, különösen a karok és lábak aránya a két lábon járás kapcsán. A kutatók 41 majom- és emberszabású faj adatait elemezve azt találták, hogy az emberi kézpreferencia csak akkor válik érthetővé, ha ezek a tényezők is szerepelnek a modellben.

A korai emberőseknél, mint az Ardipithecus és Australopithecus, csak enyhe jobbkezességi tendencia volt megfigyelhető, hasonlóan a mai nagy testű emberszabásúakhoz. A változás a Homo nemzetség megjelenésével kezdődött, ahol a Homo ergaster, erectus és a neandervölgyiek már erős jobbkezességet mutattak. Kivétel a kisebb aggyal rendelkező Homo floresiensis, ahol a kézpreferencia kevésbé volt kifejezett – ez pedig illeszkedik a modellbe.

A kutatás szerint a két lábon járás felszabadította a kezeket, ami új evolúciós nyomást hozott a finommozgás irányába, majd az agynövekedés tovább erősítette ezt az irányultságot. A kutatók azonban továbbra is nyitottnak tartják, hogy a kulturális fejlődés is hozzájárult-e a jobbkezesség stabilizálódásához, és hogy miért maradt fenn egyáltalán a balkezesség.