Az elmúlt évtizedek kutatásai szerint az emberi agy térfogata a holocén kezdete óta mintegy 150 milliliterrel csökkent, ami körülbelül 10 százalékos méretcsökkenést jelent. Ennek ellenére az intelligencia mutatói növekednek, amit tudósok a neuronhálózatok fejlődésével és a társadalmi specializációval magyaráznak. Az agy mérete nem döntő, hanem a sejtek közötti kapcsolatok minősége határozza meg a kognitív képességeket. Einstein például kisebb aggyal rendelkezett, de idegsejtjei között kiemelkedően sűrű kapcsolódás volt.

A csökkenés oka több tényező együttes hatása lehet. A mezőgazdaság megjelenésével csökkent a fizikai túlélés szerepe, és a kisebb testméret kevesebb táplálékot igényelt. A Bergmann- és Allen-szabály szerint a testméret és a végtaghossz is alkalmazkodott a klímaváltozáshoz. Ugyanakkor a társadalmi szerveződés bonyolódása, a specializált szerepek kialakulása és a kollektív intelligencia növekedése is hozzájárult ahhoz, hogy az egyéni agyméret csökkenjen – hasonlóan ahhoz, ahogy hangyák és darazsak kolóniáiban is megfigyeltek agyméret-csökkenést komplex társadalmi rendszerekben.

A modern idegtudomány szerint az agy rugalmas: új neuronok képződhetnek felnőttkorban is, különösen verbális tréning és szociális interakció hatására. Ez segíthet az Alzheimer-kór vagy epilepszia kognitív tüneteinek enyhítésében is. A kutatások tehát nem csupán a múlt megértését segítik, hanem a jövőbeli ideggyógyászati terápiák alapját is képezhetik.