A tér-idő szinesztézia ritka neurológiai jelenség, amelynek során az absztrakt időfogalmak színes, térbeli alakzatként jelennek meg az érintettek számára. Körülbelül 1–2 százaléknyi ember éli meg így az időt: a hónapok körülötte helyezkednek el, a múlt mögöttük, a jövő pedig előttük van. Ez a belső térkép nem kitaláció, hanem stabil, reprodukálható rendszer – kutatások szerint a szinesztéták hónapokkal később is ugyanazt a geometriai formát rajzolják le.

A jelenség alapját a vizuális és térbeli feldolgozásért felelős agyterületek, például a fali lebeny (parietal cortex) túlszerveződése adja, amely szorosabb kapcsolatban áll az időbeli emlékezet régióival. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy az évszakok, hónapok vagy események konkrét térbeli koordinátákkal legyenek összekapcsolva, ami rendkívül pontos emlékezést eredményez. A szinesztézia nem betegség, hanem az agyfejlődés egy változata, amelyben a csecsemőkorban kialakuló felesleges szinapszisok egy része megmarad.

A szinesztézia nem csupán személyes élmény – kísérletekkel is igazolták. A szinesztetikus konzisztencia teszt kimutatta, hogy a rajzok idővel is azonosak maradnak, míg a Stroop-teszt alapú kísérletek szerint ellentmondás esetén lassul a reakcióidő, mert az agy küzd a belső és külső térbeli információk között. A jelenség rávilágít arra is, hogyan használjuk a nyelvben a tér-idő metaforákat – számukra ezek szó szerinti tapasztalatok.