A globális felmelegedés üteme messze magasabb, mint amennyi idő alatt a rizs evolúciós úton alkalmazkodhatna – állítja egy új amerikai kutatás. A növény, amely egymilliárdok napi kalóriabevitelének fő forrása, már elérte az ún. termikus határát: 40 Celsius-fok felett leáll a fotoszintézis, a pollen életképessége csökken, és a szemek növekedése akadályozott. A rizs eddig olyan régiókban termett, ahol az éves átlaghőmérséklet 28 °C alatt volt, és a meleg évszak csúcsa sem haladta meg átlagosan a 33 °C-ot – ezek a feltételek most változnak meg.

A kutatás szerint a klímaváltozás miatt a rizstermesztés jövője nem csupán terméskiesést jelent, hanem biológiai leállást bizonyos területeken. Bár elméletileg északabbra is eltolódhat a termesztés, a rizsföldek évszázadokon át kialakított, komplex öntözőrendszerek, amelyek nem egyszerűen „áttelepíthetők”. Emellett a tengerszint-emelkedés sós vízzel áraszthatja el az alacsonyan fekvő rizsföldeket, például Délkelet-Ázsiában.

A megoldások közé tartozik a hőtűrő fajták nemesítése és a precíziós vízgazdálkodás, ám ezek is lassabbak, mint a klímaváltozás üteme. A rizs nem csupán mezőgazdasági kérdés, hanem stratégiai élelmiszer, amelynek hiánya geopolitikai és társadalmi feszültségekhez is vezethet. A kutatók szerint az alkalmazkodás nem várhat az evolúcióra – aktív beavatkozásra van szükség.