Az eper nyolc kromoszómakészletének birtoklása régen evolúciós rejtély volt, mivel a több kromoszóma lassítja a sejtosztódást és növeli a mutációk esélyét. Ez a jelenség, a poliploidia, hosszú ideig hátrányosnak tűnt, mégis számos növényfajban megmaradt. A belgiumi Genti Egyetem kutatói, Yves Van de Peer vezetésével 25 évig vizsgáltak több száz növényfaj genomját, és azt találták, hogy a teljes genomduplikációk időzítése nem véletlen. Ezek az események többnyire az elmúlt 150 millió év környezeti katasztrófái környékén történtek: drámai felmelegedések, lehűlések vagy tömeges kihalások idején. A 66 millió évvel ezelőtti aszteroida-ütközés után például a poliploid növények közül sok túlélte a kihalási hullámot, míg más fajok kipusztultak. A plusz génmásolatok jobb fotoszintézist és nagyobb stresszrezisztenciát biztosíthattak, így előnyt élvezhettek a pusztuló világban. A poliploidia tehát nem állandó előny, hanem egyfajta vésztartalék: a legtöbb esetben felesleges, de szélsőséges környezeti változások idején döntő fontosságú lehet. A kutatás a Cell folyóiratban jelent meg, és új megvilágításba helyezi a növények evolúciós stratégiáit az éghajlatváltozás korában.