Az újabb Avatar-film sikerével újra felmerült a kérdés: visszatérhet-e a 3D általános formátumként a mozikban? Bár James Cameron filmjei a 3D-t immerszív világépítés eszközeként használják, a szélesebb iparágban a formátum továbbra is bizonytalan. A 2010-es évek heves 3D-ellenes visszahatása után a nézők bizalma nem állt helyre – Franciaországban 2025-ben csupán 17% választotta a 3D-s vetítést, szemben a 2019-es 34%-kal.

A probléma több rétegű. A korai 3D-filmek gyakran túl sötét képet mutattak, mert a vetítők fényereje a szabványos 14 foot-lambert helyett alig érte el a 3-at. A szemüvegek kényelmetlensége, a rosszul konvertált 2D-filmek és a rendezők lassú munkája a natív 3D-forgatásnál tovább rontott a helyzeten. Míg a Gravity példája mutatja, hogy gondos konverzióval is lehet látványos élményt teremteni, a legtöbb filmnél a 3D csupán vizuális díszítés marad.

A mozik óvatosak: egy új film indulásakor a 3D-s vetítések aránya általában 20% körüli, hogy a kockázatot csökkentsék. Kivételek az Avatar-filmek, ahol a 3D-s jegyeladás gyakran felülmúlja a 2D-t. Az ipar jelenleg a szemüveg nélküli 3D-re fekteti a lapot, de a többnézős követés technikai megoldása még nem elég megbízható. A 3D jövője így valószínűleg ritka, prémium élményként marad, nem pedig általános szabvánnyá válik.