A mikroműanyagok a csapvízben is jelen vannak, elsősorban a szennyvízzel és a vízvezeték-rendszerekkel kerülnek oda. Bár a víztisztító telepek több mint 80 százalékát eltávolítják, a maradék mennyiség továbbra is egészségkockázatot jelenthet. A hagyományos vízforralás elméletileg csökkentheti a szennyeződést, mivel a kalcium-karbonát kicsapódása magával vonja a lebegő részecskéket – különösen kemény víznél, ahol akár 90 százalékos hatékonyság is elérhető. Ám egy ausztrál tanulmány rávilágított, hogy az új polipropilén vízforralók forraláskor hatalmas mennyiségű mikro- és nanoműanyagot bocsátanak a vízbe: az első használatkor milliliterenként akár 12 millió részecske is szabadulhat fel. Ez egyetlen csésze teában közel 3 milliárd darabot jelenthet. A kockázat csökkenthető, ha az új eszközt többször egymás után forralják fel: tíz forralás után már jelentősen csökken a szennyezettség, az ötvenedik után pedig alacsony szintre kerül – bár teljesen sosem tűnik el. A legtöbb fogyasztó azonban csak egyszer öblíti ki az eszközt, ami nem elegendő. A hosszabb távú egészségkárosodások, mint bél- és tüdőproblémák vagy neurodegeneratív betegségek, összefüggésbe kerültek a szervezetben felhalmozódó mikroműanyagokkal, így a megelőzés különösen fontos.