Krasznahorkai László, a magyar irodalom Nobel-díjas írója, az MTA alapításának 200. évfordulója alkalmából kapta meg az Ezüst Emlékérmet. A díszes ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében mondott beszédében az író őszintén beszélt arról, milyen nehezen viseli el a nyilvánosság előtt történő elismerést, és hogyan él a mondatok magányában. A rendezvényen Kurtág György és Bach művei is hangzottak el, amelyekről Krasznahorkai azt mondta, mintha visszakapná minden könyvét a zene sűrűségében.

Az eseményen Freund Tamás, az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy a kutatói és az írói hivatás közös vonása a megértés szándéka és az intellektuális alázat. Ferencz Győző, a SZIMA ügyvezető elnöke pedig kiemelte, hogy a Nobel-díj személyes teljesítmény elismerése, nem országos tulajdon. Krasznahorkai művészi univerzumát olyan mélységűnek és önállónak nevezte, amely az olvasó emberiség közös kincse.

A délután részét képezte egy kerekasztal-beszélgetés is, ahol Gács Anna, Selyem Zsuzsa és Máté Gábor a szerző műveinek hatásáról, olvashatóságáról és zenei szerkezetéről beszéltek. Máté Gábor külön hangsúlyozta, hogy Krasznahorkai szövegeit hangosan kell olvasni, mert csak így nyílik meg teljesen a belső ritmus és intenzitás. Az író végül mosolyogva zárta a beszédét azzal, hogy „ne higgyenek el semmit abból, hogy az én könyveimet nehéz olvasni” – szavaira hosszú, tapsvihar következett.