Az Irán és az Egyesült Államok között kialakult geopolitikai patthelyzet középpontjában az olajkereskedelem áll. 2026 márciusa óta Irán blokkolja a Hormuzi-szorost barátságtalan nemzetek szállítmányai előtt, míg az Egyesült Államok április 13-tól teljes tengeri blokádot tart az Ománi-öbölben, megakadályozva Irán olajexportját. Az iráni olajipar most az összeomlás szélén áll, mivel a termelt nyersolajat nem tudják elszállítani, és a szárazföldi tárolók kapacitása korlátozott.

Irán korábbi szankciós tapasztalatai alapján felkészült hasonló helyzetekre: a kutakat nem zárja le, csak a termelést korlátozza, és próbál szárazföldi útvonalakon, például vasúton exportálni, elsősorban Kínába. Ez azonban jóval költségesebb és kisebb volumenű, mint a tengeri szállítás. Eközben a világpiaci olajárak már most 100–110 dollár hordónként mozognak, amit a globális készletek felhasználása tart karban – de ez az állapot nem tartható sokáig.

A nagy olajcégek figyelmeztetnek: ha a kínálat továbbra is korlátozott marad, a piac elérheti a „töréspontot”, amikor az árak drasztikusan megugranak. Ez nemcsak Iránt, hanem az amerikai gazdaságot és elsősorban Ázsia országait is súlyosan érintheti. A jelenlegi türelemjátékban az a kérdés, hogy vajon az iráni olajipar omlik-e össze előbb, vagy emelkedik-e az olaj világpiaci ára olyan szintre, ami globális hatással jár.