1967 májusában a Celtic történelmet írt, amikor a Bajnokok Ligája döntőjében legyőzte az Inter Milant. A mérkőzés nemcsak a skót futball történetében volt forradalmi, hanem az egész európai klubfoci számára is. A Celtic volt az első nem mediterrán térségből származó csapat, amely megnyerte a sorozatot, és egyben az első skót klub, amely sikerrel járt, miközben az angol csapatok még nem értek döntőig. A csapat sikerének egyik kulcsa a helyi gyökérzet volt: a tizenegy kezdőből tíz játékos Glasgow vagy annak közvetlen agglomerációjában született, Bobby Lennox volt az egyetlen kivétel, aki 30 mérföldre nőtt fel. A döntőt Lisszabonban rendezték, ahol az olaszok korábbi BL-győzelmekkel és erős védekezési taktikával érkeztek, de a skótok lendületes támadófutballal 2:1-re fordították a mérkőzést. A 62. percben Tommy Gemmell, majd a 84. percben Stevie Chalmers szerezte a góljait, utóbbi a kapun belül kapta el a labdát, miután az egy távoli lövés után oda pattant. A meccs után a szurkolók szinte korlátozás nélkül a pályára özönlöttek, és egy skót szoknyában ünneplő drukker is csatlakozott a játékosokhoz – a rendőrség csak később érkezett. A Celtic azóta is az egyetlen skót csapat, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját, és azóta sem sikerült újra skót klubnak eljutni a döntőig.